A Rend



„A cél szentesíti az eszközt. De minden cél feláldozható egy nagyobb cél érdekében.”

A rend alapításának története egészen Krisztusig nyúlik vissza, és Tamás nevű apostolától eredeztethető.

„S látám, ímé énelőttem az Istennek fiát, s szívemben mégis kétség lobog…” 

A legenda szerint nem hitte el, hogy Krisztus, kit haláláig híven követett, valóban feltámadt, s mindaddig kétségbe vonta ennek valóság-létét, míg saját kezével nem érintette az isteni sebeket. Ekkor Jézus elé rogyott, „Én Uram, én Istenem!”
Az alapító okiratban ennél sokkal több áll.

„S érintém önnön ujjammal az ő sebeit, s elönté szívemet a bizonyosság. Szemem felnyílt, s elmém megvilágosodott. Midőn ujjam testébe süllyedt, és vére érinté bőrömet, meglátám, s megérzém mindazt, mi tudása vala, megismerém a teremtést, s átérzém szeretetét, mely minden élő fölött őrködék. S megértém ekkor az Ő szándékát, és létének, halálának mibenlétét”

A tudás, amit az apostol Isten vérének érintésével nyert el, minden bizonnyal szándékos adomány volt. Hogy büntetése, vagy jutalma-e kételyének, az mai napig vita tárgya. Tamás évekig bolyongott Jézustól kapott új tudásának elviselhetetlen terhével lelkén, az új látással, mellyel a lényeket maguk szörnyű, és idegen valójában láthatta. Évek után békélt csak meg, és alapította meg a rendet néhány hűséges társával – az okirat megnevezi az első 10 tanácsost, sokuk neve megegyezik, vagy visszavezethetőnek tűnik a jelenlegi tanácstagok nevéhez…


„S bizony mondom néktek, a tudás túl van a hiten. Nem nyerhette el vala a valósi tudást az, kinek szeme, s elméje nem volt nyitott, s szívében soha nem volt csöppnyi kétely. Mert a hit bizonyossága elzárja az utat a tudás bizonyossága elől”

A Rend célja tehát az volt, hogy fenntartsa a kényes egyensúlyt Isten szeretett teremtményei közt. Mert a Vatikánnal, és számos hasonló kezdeményezéssel ellentétben Tamás átérezte azt a szeretetet, mely minden élőt megillet az ő urának szemében. Így Krisztus vélt, vagy valós akaratát követve Tamás Rendje arra törekedett, hogy megóvja minden teremtény létét, létének jogosultságát, és a köztük fennálló békét.

Továbbra is ez a rend alapja, és célja.

Védeni az embereket a valós világtól, a sokktól, és annak következményeitől, ha szembesülnek mások létezésével. Megóvni a lényeket, és biztosítani egy olyan világ működését, ahol megvalósítható a békés egymás mellett élés.
A Rend behálózza az ismert világot. Erős hierarchikus rendszer, és rendkívül magas lojalitás biztosítja a működést. A tagok többsége szent küldetésnek érzi a rend szolgálatát, nem csak saját magára, de utódaira nézve is, generációkon átívelően. „aki egyszer látta a valóságot, hiába próbál elfordulni, többé nem lehet vak”
Így a „kiugrás” rendkívül ritka, az árulás pedig még inkább, természetesen komoly megtorlással is jár.
A világon mindenütt vannak rendházak. A hierarchikus rendszer csúcsán a Tanács áll, 10 tagja felett a „Legvénebb mester”, az elnök uralkodik. A tanácstagokról csekély információkkal bírunk (gyaníthatóan többségük nem ember, és halhatatlan, vagy rendkívül hosszú életű) saját körzeteik korlátlan urai.
Mivel a bizalom mindenek felett való, így saját képzésű, válogatott emberekkel dolgoznak.
A bekerülés nem jelentkezési alapon történik, az alapító, és régi családok általában minimum egy gyermeküket eleve a rend szolgálatára szánják, és képzik, apró gyermekkortól kezdve. Ezen kívül a Figyelők közt van egy részleg, akik a toborzással foglalkoznak, és figyelik, felkutatják az új tehetségeket, spontán erő megnyilvánulásokat. (most ne ejtsünk szót „Stein” professzor laborjából kikerülő egyedi lényeinkről egyelőre)
Különleges tesztek, és igen nehéz fizikai és szellemi képzés jut osztályrészül a kiválasztottaknak, mielőtt szembesítik – általában meglehetősen durván– őket a valósággal.
A Rend persze közel sem pusztán fegyveres erő, hiszen rendkívül komoly mágikus, tudományos, és gyógyászati részleggel rendelkezik, évtizedekkel előre járnak mind a gyógyítás, mind a fegyvergyártás terén,– igaz, ezeket olykor mágiával ötvözik– nem beszélve a szinte mindent behálózó kapcsolati rendszeréről.

A vadászok (renden kívül)

A vadászok olyan emberek (ill családok, szervezetek) akik ismerik e lények,– vagy némelyikének– titkát és ellenzik, hogy emberek közt éljenek, céljuk elpusztítani vagy hazaűzni őket, megtisztítva tőlük az emberi világot. Esetleges emberekkel való szaporodásukat kifejezetten morbidnak, és természetellenesnek vélik, és az utódokat ugyanúgy üldözik.
A legerősebbek:
– Vatikán
– A Felszentelt Bulla Követői (orosz területek főként)
– Tiszta Testvériség (Észak amerikai régió)

Bizonyos családok évszázadok óta vadászként óvják a világot, ők többnyire egyedi elbírálással dolgoznak, saját szabály-, és erkölcsrendszer szerint. Sokukról tudomása van a rendnek, de biztosan élnek olyanok is, akik még regisztrálatlanok. Ezek a csoportok széles skálán mozognak, sokuk helyhez kötött, csak az adott várost, országot, környéket, családot védik, de vannak, akik vándoréletet élnek.

A legnevesebbek:
– Romero (vándorcigányok)
– Verdu család
– Akhaniel fiai
– Marenska (szlovén-magyar terület)
– Miichi (japán)

Ezek alapján persze nem meglepő, hogy a Rend, és ezen hivatalos, ill félhivatalos szervezetek kapcsolata meglehetősen képlékeny. Hivatalosan egy oldalon állnak, de valójában mindketten pontosan tudják, mi várható a másiktól, és bizony olykor nem, vagy csak nehezen elkerülhetőek a nézeteltérések. Ezek leginkább ott jelentenek komolyabb problémát, ahol a fennhatóság nem tisztázott, és több szervezet is magáénak követeli a területet. Persze erre vannak a speciálisan képzett diplomaták, akik ilyenkor elsimítják a helyzetet.

Mindezek alapján nem meglepő, hogy a Rend a Brit Birodalom területén virágzik a leginkább, itt van a legnagyobb hatalma, és itt kell a legkevesebb kompromisszumot kötnie. Persze az alap szerződések itt is élnek, ennek ellenére szabadon állíthatjuk, hogy a rendtagoknak a birodalom, és gyarmatainak területén van leginkább szabad keze. Ez komoly előnyökkel – és persze épp oly komoly kötelezettségekkel is jár – ez persze megint leginkább a diplomatákat terheli.